kecskegidák és a farkas
Kecskééknek erdő mellett takaros kis házra tellett
Abban lakott kecske Ida,s vele 7 csöpp kecskegida.
Vígan élt a sok gyerekkel,boltba indult minden reggel.
Így szólt,őket megpuszilva:"estére lesz tej meg szilva"
Kis kecskéim lelkecskéim sietek,a rendrakás mosogatás tietek.
Bezárkóznak kuluncs-kilincs erős a zár, mint a bilincs.
Akárhogyan csengetnek, senkit be nem engednek.
Dehogy nyítnak ajtót másnak,hátha nekik vermet ásnak...
Jó a kecske gyermekeknek,ugrándoznak meg mekegnek.
Hazaérve csenget rájuk,s így énekel anyukájuk:
"Nyissatok csak hamar ajtót!Hoztam tejet,vajat,sajtot."
Így történt ez minden este: s beste farkas nem megleste.
Jön a farkas nyála csorog,szeme forog mireg-morog:
gyomrom korog,kéne ennem,semmi kaja nincsen bennem.
Gidahusít szagol orra:mind fel falom éhgyomorra.
Nem lesz itten kegyelem,mindegyiket lenyelem.
"Nyíssatok csak gyorsan ajtót!Mami vagyok hoztam sajtot!"
-dalol nekik,de az ének gyanus a 7 kis kecskének.
"Jé ez a hang nem is Mamis!Rekedt csúnya szörnyen hamis.
Hogyha ez a mamánk volna dala szépen csengőn szólna.
Ki les mind a padláson, éhes farkast hadd lásson.
Gida húsra fáj-a fogad?Ordas farkas hordd el magad!
A vadásznak odaszólunk telefonon:Szállj le rólunk!
El is kullog lógó orral:"Lecsót eszem forralt borral."
Végre együtt már a család s elmenekült az a galád.
Úgy kell neki messze fusson,sose éljen kecske húson.
Nagy öröme van a háznak,finom ételt vacsoráznak.
Kecskemama boldog vidám,jó étvágyat 7 kis gidám.
