Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az öreg hegedű

2011.10.27

 


Egy árverésen a kikiáltó felemelt egy hegedűt. Tele volt repedésekkel és karcolásokkal. A húrok kilazultak és a kikiáltó sem gondolta, hogy megérné a fáradságot, ha túl sokat vesződnének vele, de a rend kedvéért egy apró mosoly kíséretében felemelte. 
- Mit ajánlanak érte uraim? - kiáltotta. - Kezdjük 100 ezer Forinttal? 
- Százötezer! - szólt egy hang. 
Majd száztíz. 
- Száztizenöt! - mondta egy másik. 
Majd százhúsz. 
- Százhúszezer először, százhúszezer másodszor, százhúszezer. A terem mélyén egy ősz hajú ember felállt és kezébe fogta a vonót. Egy zsebkendővel letörölte a poros hegedűt, meghúzta a húrokat, nyakához illesztette a hangszert és olyan tiszta melódiát kezdett el játszani rajta, ami az angyalok énekéhez volt hasonlatos. Amikor abbahagyta, a kikiáltó nyugodt, mély hangon azt kérdezte: 
- Mit ajánlanak az öreg hegedűért? És a vonóval együtt felemelte azt. 
- Egy millió, ki ad kétmilliót? Kétmillió! Ki mond hármat? Hárommillió először, hárommillió másodszor, hárommillió-háromszázezer, senki többet harmadszor - mondta a kikiáltó. 
Az emberek tapsoltak, de néhányan azt kérdezték: 
- Mi változtatta meg a hegedű értékét? 
A válasz rögtön megérkezett: a Mester érintése. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.